|
Théba nyugati városrészével a Nílus bal partján lévő részről az úgynevezett nekropoliszról írunk ezen az olalunkon.
Théba (ókori egyiptomi nevén Uaszet) az azonos nevű felső-egyiptomi nomosz fővárosa volt. A Középbirodalom idején lett Egyiptom fővárosa, és ezt a státusát az Újbirodalom idejének nagy része alatt is megőrizte, bár a közigazgatási központ szerepét továbbra is a korábbi főváros, Memphisz töltötte be. Az Újbirodalom idején Ámon, Théba főistene Egyiptom legfőbb istenévé vált, az ún. thébai háromság – Ámon, Mut és Honszu – tiszteletére számos templom épült, köztük a karnaki templom (ahol mellettük Théba korábbi főistene, Montu hadisten és több más isten tiszteletére is épült templom). A város görög neve, a Théba valószínűleg Karnak nevéből (ta ipet-szut) ered, és nincs köze a Thébai nevű görög poliszhoz.
Az ókori város templomai és sírjai Théba és a thébai nekropolisz összefoglaló néven találhatóak az UNESCO Világörökség-listáján. Ma Egyiptom Quena tartományában, Luxorban található; 1979 óta a Világörökség része.
Ramesszeum
 |
|
II. Ramszesz 67 éven keresztül volt Egyiptom uralkodója. Halotti temploma a Ramesszeum egyszerre szolgálta a fáraó hallhatatlan dicsőségét és alatvalói elkpráztatását. A hatalmas épületegyüttes, melynek megépítése több, mint 20 évet vett igénybe ma nagyrészt romokban hever. A templomkerülethez tartozott a Tujának és Nefertarinak, Ramszesz anyjának és feleségének szentelt kisebb templom, több raktárépület és királyi palota. Valószínűleg a palota lépcsői mellett állt a 18 méter magas és közel 100 tonna súlyú hatalmas Ramszesz -szobor |
amely ma darabokban hever a földön. Az óriási szobor összetört feje és vála a masodik udvar földjén fekszik. A romjában is lenyűgöző alkotás ihlette Shelley-t a híres Ozymandiás című vers megírására.
A Memnón-kolosszusok
 |
|
A Memnón-kolosszusok (arabul el-Kolosszát vagy esz-Szalámát) III. Amenhotep fáraó két hatalmas ülőszobra, melyek 3400 éve állnak a thébai nekropoliszban, a Nílus partján a mai Luxor városával átellenben.
A két kolosszus eredetileg Amenhotep halotti templomának bejáratánál állt, mely az ókori Egyiptom legnagyobb temploma volt, de építése után nem egészen kétszáz évvel le kellett bontani, mert túl közel épült a Nílushoz, és a folyó évenkénti áradása helyrehozhatatlan kárt tett benne. | David Robertsnek az 1840-es években készült metszete vízzel körülvéve ábrázolja a két kolosszust. A szobrok kvarcithomokkőből készültek, amit vagy Gízából (a mai Kairó mellett), vagy Gebel esz-Szilsziléből (Asszuántól 60 km-re északra) szállítottak ide. Talapzatukkal együtt 18 méter magasak. A két, kb. 16 méter magas szobor ülve ábrázolja a fáraót, amint kezeit térdén nyugtatja; arccal a folyó és felkelő Nap felé fordul. Lábai mellett két kisebb alak áll, fő felesége, Tije, és anyja, Mutemwia. A szobor oldalain Hápi, a Nílus-isten ábrázolása látható. Az 1. században alkotó ókori görög történész, Sztrabón számol be arról az i. e. 27-ben történt földrengésről, melyben az északi kolosszus deréktól felfelé összeomlott. Innentől a szobor minden hajnalban „énekelt” – halk zúgó vagy fütyülő hangot adott ki, amit feltehetőleg az emelkedő hőmérséklet és az elpárolgó harmat okozott. A szobor innen kapta nevét. Memnón a legenda szerint a trójai háború egyik hőse volt, etióp király, Éósz hajnalistennő fia, aki Afrikából vezette csapatait Kis-Ázsiába, Trója megsegítésére, de Akhilleusz legyőzte. A görögök a szoborban Memnónt látták, amint énekével köszönti anyját, a Hajnalt. Gyorsan terjedt az éneklő szobor legendája és a hit, mely szerint szerencsét hoz, illetve jóslatot mond, és egyre több látogató érkezett, köztük több római császár is. A rejtélyes hang örökre elhallgatott 199-ben, mikor Septimius Severus császár megpróbálta elnyerni az orákulum kegyét és összeilleszttette a kettétört szobrot.
Hatsepszut temploma
 |
|
A meredek sziklafal tövében lélegzetelállító látvény Hatsepszut halotti templom. A sivatagból teraszok sorával kiemelt és részben sziklából kifaragott hatalmas épületet Szenenmut, a XVIII. dinsztiakirálynőjének az építésze tervezte. A templomot II. Ramszesz utaódai megrongálták, majd keresztény kolostorként használták. Innen ered arab neve is: Deir El -Bahari, vagyis Északi kolostor. A jelenleg is folyó ásatásoknak köszönhetően azonban atemplom sok szép díszítő elemét sikerült napvilágra hozni. | Hatsepszut halotti temploma mellett láthatók III. Thutmoszisz valamint az Egyiptomot újraegyesítő II. Mentuhotep fél évezreddel korábbi templomának romjai. A Királyok völgye
 |
|
A Királyok völgye (arabul: وادي بيبان الملوك – wadi biban el-muluk, „a királyok kapuinak völgye” egy völgy Egyiptom középső részén, ahol körülbelül 500 éves időszak folyamán a Kr. e. 16.-11. század között (az ókori Egyiptom 18.-20. dinasztiája) királyok és nagyhatalmú nemesek számára építettek sírokat. A völgy a Nílus nyugati partján helyezkedik el, Théba városával átellenben, (ma Luxor) a thébai nekropolisz szívében. A vádi két völgyből áll, a keleti (ahova a legtöbb királyt temették és a nyugati völgyből. | A területen sok és jelentős régészeti és egyiptológiai kutatást végeztek a 18. század végétől és a sírok ma is felkeltik sok kutató érdeklődését. A legújabb korban a völgy Tutankhamon sírja (és a fáraók átka) miatt a világ egyik leghíresebb régészeti lelőhelye lett. 1979-ben a thébai nekropolisz többi részével együtt a világörökség részévé nyilvánították. A Királynék völgye
 |
|
A Királynék völgye (ókori egyiptomi nyelven Ta-szet-Neferu, „a fáraó gyermekeinek helye”, arabul: وادي الملكات, Wadi el-Melikat vagy بيبان الحريم, Biban el-Harim) régészeti lelőhely Egyiptomban, a nyugat-thébai nekropolisztól délre. A terület ma 98 ismert temetkezési helyet rejt, az egyszerű halotti aknáktól, a befejezetlen sírokon keresztül a hatalmas bonyolult sírboltokig. Több mint felének nem sikerült eddig beazonosítani eredeti tulajdonosát. Ezt a völgyet Jean-François Champollion nevezte el Királynék völgyének. | Az ókorban a helyet szentnek tekintették, mivel közel volt a Thébai-csúcs (El-Qorn) a piramis alakú hegy, valamint a völgy aljában egy barlangi vízesés található – az Égi Tehén (Hathor istennő egyik alakja) méhét jelképezve – ahonnan a kibuggyanó víz megjövendölte a kiváltságos helyen eltemetett holtak feltámadását. A völgybe a XVIII. dinasztia korától kezdődően temették ide a királyi család hercegeit, hercegnőit és egyes udvari személyiségeket, majd – a XIX dinasztia korától, I. Ramszesz feleségével, Szitrével kezdődően – a Nagy Királyi Hitveseket is. A XXI. dinasztiától kezdve a papok hatalmas birtokaival kapcsolatban állókat temették ide. A hely a Római Birodalom idején is népszerű temetkezési hely maradt, egészen a koptok 4. századi letelepedéséig. A rossz kőzetanyag és a hely vízrajzi sajátosságai már a sírok kialakításakor gondot okoztak. Számos sír a rossz kőzetanyag miatt befejezetlenül maradt, és inkább máshol építkezett tulajdonosuk. A munkások rendszerint igen vastag vakolatréteget voltak kénytelenek felvinni a sírok falára a megfelelő díszíthetőség érdekében. A késő-Ramesszida-kori esőzések nagyban pusztították a sírokat, mégis van köztük, ami gyönyörű állapotban fennmaradt – a leghíresebb II. Ramszesz feleségének, Nofertarinak a sírja. forrás: wikipédia
|
Egyiptom 
Városok 
